Az előző két blogomban a nagy spanyolnátha járvány elterjedéséről, kezeléséről és gazdasági hatásairól írtam. Óhatatlanul adódik az összehasonlítás napjaink legégetőbb problémájával, a koronavírus fertőzéssel. Látnunk kell, hogy jóval kevesebb a hasonlóság a két világjárvány között, mint ahányszor a médiában együtt emlegetik őket.

A múlt század elején, az első világháború lezárása idején tomboló spanyolnátha egy A(H1N1) típusú influenza-törzs volt, amely megfertőzött majd 500 millió embert és legalább tizedannyi esetben halállal is végződött.

A koronavírus, vagy másnéven Covid-19 egy légúti betegség, amit egy RNS vírus, a koronavírus okoz.  Tavaly decembere óta kimutathatóan 3.2 millió embert érintett a fertőzés és 235 ezren vesztették életüket. Egy ENSZ statisztika szerint ebben az évben eddig 4 millióan (!) haltak meg a Földön valamilyen más fertőzés következtében! Méreteiben jelenleg tehát nehéz összehasonlítanunk a pandémiás időszakokat, nem is érdemes, hiszen 100 éve egy világháborús állapotban, legyengült, alultáplált, sok helyen összezsúfolt közösségekben terjedt a kór és egy amúgy is túlterhelt és a maihoz képest fejletlenebb egészségügyi rendszer próbálta azt megfékezni. Akkoriban a főleg 20-40 év közötti, életerős férfiak körében szedte áldozatait , ma az idős, valamilyen krónikus megbetegedésben szenvedők körében.

Egészen mások voltak a tünetek, a spanyolnátha tulajdonképpen az egész szervezetet megtámadta, a betegek bőre befeketedett, fogaik kihulltak, elvesztették az érzékeiket. A koronavírus általában ennél jóval enyhébb lefutású.  Remélhetőleg a vírus ellen hatásos gyógyszer valamelyik kutatólaborban hamarosan elkészül, egy éven belül pedig a megelőző vakcina is, amivel a vírus terjedésének végleg gátat lehet szabni.

És mégis, mik azok a tapasztalatok, amiből tanulhatnak a mai kutatók, politikusok a spanyolnátha kezelése kapcsán? A világ sok országában éppen a száz éve történtek változtatták meg az egészségügyi rendszert, indították be a különböző rendszeres szűréseket és kezdtek sokkal nagyobb hangsúlyt helyezni a megelőzésre. A 20-as években pedig egy hatalmas baby-boom indult el, amely az akkori boldog békeidőknek nevezett évtizedekben nagyjából visszapótolta a háború és a spanyolnátha okozta emberveszteséget. A megelőzés, folyamatos szűrés napjainkban is elsődleges fontosságú a fertőzés terjedésének megállításában.

És a gazdaság területén? Európában élünk, ahol a legnagyobb gazdasági visszaesés következik majd be ebben az évben, vélhetően 7-8 százalék. Tovább nyílik a szakadék a gazdag északi és a szegényebb, eleve gyengébb állapotról induló és a válságot is jobban megérző déli régió között. Egyes elemzők szerint ez akár pl. Olaszország és Spanyolország csődjéig és az unióból történő kilépéséig is vezethet.

De ez már egy következő történet, egy következő blog témája lesz!

Fodor Zsolt, németbefektetések.hu